Magamról

Drága barátom,

 

Itt néhány közvetlen sort olvashatsz rólam, ha szakmai önéletrajzra vagy kíváncsi, azt itt találod.

A legfontosabb talán, hogy én tényleg azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Még ha ez sablonos mondatnak tűnik, akkor is így van.

 

Gyerekként tanultam zongorázni, fel is vettek a budapesti Bartók Konziba, zongora-szolfézs szakra. Ezzel párhuzamosan több filmben szerepeltem gyerekszínészként. Két gimnáziumba is jártam, az egyikben ének-zene szakra, a másikban olasz szakra. Középiskola után felvételt nyertem a Nemzeti Színi Akadémiára. Ezután Szegedre szerződtem, mint fiatal, pályakezdő színész.

Szeged nekem sokat jelent. Igazából ott voltam először egyedül, ott lettem felnőtt. A mai napig visszajárok, mert annyi emléket hagytam ott, hogy időnként meg kell őket simogatnom.

De ugyanilyen város Veszprém is, ahová a Szegeden eltöltött 7 év után szerződtem. Oda is megyek, amikor csak tehetem.

Három évig éltem és dolgoztam Veszprémben, majd még egy évig Szegeden. Aztán abbahagytam, mert úgy gondoltam, hogy elvesztette a színház, -mint megkérdőjelezhetetlen origó- azt a szerepét az életemben, amire felesküdtem, amiben hittem.

 

Számomra mindig a szabadság és az "úton levés" volt a legfontosabb, ezért fájdalommentesen abba tudtam hagyni egy olyan hivatást, amire az életemet tettem fel. Elindultam világot látni.

Két év Svédország, egy év Skócia, egy év Kína. Minden jóval, minden rosszal. Hol szerelemben, hol anélkül. Dolgoztam mindent, ami adódott, nélkülöznöm nem kellett soha. Mindig jó volt hazajönni, de mindig jó volt visszarepülni is éppen az aktuális országba, aktuális földrészre.

És amikor már éppen elindultam volna hátizsákkal Pekingből, hogy felfedezzem Indonéziát, akkor a budapesti Zeneakadémia felé lökött az élet. Hivatalosan is zeneszerző lettem.

És a Színművészeti Egyetemen tanítok. Én, a volt színész. Színészeknek, zenét.

 

Nagy szerencsémre rengeteget dolgozom. Színházi és filmzenét, operát, oratóriumot, szóló hangszeres és nagyzenekari műveket írhatok.

 

Jól vagyok, köszönöm! Remélem azért, mert sok bolyongás után, a helyemen vagyok!

 

 

Szabolcs